Montenegróban több száz turistacsalogató hely van: az ember süttetheti a hasát Budvában a tengerparton, gyönyörködhet a Kotori-öböl szépségeiben vagy akár kirándulhat a hegyek között a Durmitor Nemzeti Parkban, illetve a Lovcen környékén. Az ország fővárosa, Podgorica teljesen kívül esik ezen a körön, kevés turista jár ide, de Pristinából a tengerhez menet mi azért beugrottunk körbe nézni.
Este 7-kor indult a buszunk Koszovó fővárosából, Pristinából Podgoricába és ugyan Grúziában megedződtünk a különböző szállítójárművek minőségével kapcsolatban, azért ilyen kényelmetlen útjaink talán ott sem voltak. Egy kicsit koszos és büdös, közepesen leharcolt busz gördült be értünk az állomásra, amivel alapvetően nem lett volna még baj, nincsenek eget rengető igényeink. Viszont később a zsúfoltság és a nagy hangzavar miatt nem tudtunk aludni, ráadásul a busz borzasztóan lassan haladt. 300 km-t 8 óra alatt sikerült megtenni, szóval hajnali 3 és reggel 6 között a podgoricai buszállomáson dekkolva folytatódott a kálváriánk. Jó, igazából annyira nem volt vészes, de eléggé lefárasztott minket az egész estés alig alvás.
Másnap reggel volt fél napunk gyorsan felfedezni Podgorica belvárosát, utána mentünk is tovább a tengerhez, Kotorba.
Első állomásunk egy török időkből származó óratorony volt, amit a kihelyezett tábla tanúsága szerint nemrég újítottak fel a törökök pénzén. Az óratorony az óváros határán található egy szépen felújított téren. Az óváros meglehetősen furcsa volt: igazi falusias hangulatú hely volt, sok helyen tyúkokat és galambokat tartottak a kertben, a szűk kis girbe-gurba utcácskákon kutyákkal és macskákkal találkoztunk felváltva. Egy óvárostól az ember régi történelmi épületeket, gótikus vagy román templomokat és szobrokat várna, de Podgorica belvárosa inkább egy nyugis vidéki kisváros kertnegyedére hajazott.
Podgorica Moraca és Ribnica folyók összefolyásánál épült fel és a városrendezés során elég nagy hangsúly került a vízparti területek kihasználására. Budapesttel ellentétben, ahol az egész rakpart egy betontömeg, Podgoricában parkok és játszóterek egész sora van a vízpart mellett. A vár romjainál lévő vízparti bár pedig nagyon hangulatos lehet esténként, sajnos amikor ott jártunk még épp csak készülődtek a nyitáshoz.
Montenegró fővárosa egy meglehetősen kihalt város benyomását keltette, ami érthető: egyrészt délelőtt voltunk és a montenegróiak meglehetősen lusta népség (szoktak lustaság világbajnokságot is rendezni), másrészt pedig nyáron valószínűleg, aki teheti egyből utazik a tengerhez vagy a közelben lévő Skadar-tóhoz. Hétköznap volt, de az utcákon semmi nyomát nem láttuk a reggeli csúcsnak, nyugodt volt minden, a padokon idősebb bácsik olvasgatták az újságot vagy sakkoztak. Itt biztos nem stresszel senki, hogy beér-e a melóba időben!
Podgoricából fél napos ottlétünk alatt csak úgy áradt a nyugalom és a Csí.
A Ribnica patakocska északi oldalán, az új belvárosban, közel a Függetlenség teréhez beültünk egy reggeliző helyre, hogy feltankoljunk. A Függetlenség tere egy hamisítatlan szocreál tér, a már ismert járólapokkal, az elengedhetetlen szökőkúttal, de a pálmafák némi exotikus hangulatot kölcsönöznek azért neki. A reggelizőből kifele jövet számolgatva arra jutottunk, hogy összességében Montenegróra már nem igazán jellemző a balkáni olcsóság sztereotípiája, lényegében ugyanannyit fizettünk, mint egy pesti reggelizőhelyen. Montenegró már egyáltalán nem egy olcsó hely és ezt a tengerparti tapasztalataink is megerősítették.
Összességében véve Podgoricát imádnánk, ha ott kéne élnünk. Kicsit mediterrán, kicsit szocreál, de nincs nagy nyüzsgés, nincs stressz. Turistaként azért Montenegró fővárosa azért nem nyújt sokat, viszonylag kevés a látványosság. És az a kevés is, ami van, Budapesten vagy Prágában maximum látványosságocska lehetne. Az óratorony mellett érdemes megnézni az óváros kis visszafogott mecseteit, a nyugodt kis parkokat (amik néhol sajnos szemetesek), Tito szobrát, akiről el lett nevezve a város még Jugoszláv időkben (Titograd), valamint az új építésű Moszkva és Millennium hidakat.
Podgorica tipikus egy napos város, ennyi idő bőven elég a belváros felderítésére,
de ha valaki hosszú hétvégére jön, az se fog mellé, hiszen Podgoricától fél órányi útra található a Skadar-tó és a körülötte található nemzeti park, ahol rengeteg lehetőség van kirándulásra és túrázásra. Tehát sok fő látnivaló mellett érdemes beugrani Podgoricába és gyorsan körüljárni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
