UKT

Iránnal foglalkozó sorozatunk első része Irán és a média viszonyát boncolgatta (https://bit.ly/2NxJrNY ), míg a második rész a kicsit kevésbé ismert iráni narratívákat és nézőpontokat volt hivatott bemutatni (https://bit.ly/30f4iY1). Befejező, záró epizódunkban egy kicsit igyekszünk közelebb hozni az irániakat. Milyen emberi történetekkel találkoztunk és milyen embereket ismertünk meg?

Hajnali fél kettő volt, mire landoltunk a teheráni reptéren. Az azeri fapados Buta Airways-el jöttünk Bakuból és az azeri főváros annyira közel esik Teheránhoz, hogy mire elértük a repülési magasságot a kapitány be is jelentette, hogy el is kezdünk süllyedni. Még az ingyenszendvicseket (hallod Wizzair??) is alig volt ideje kiosztani a személyzetnek. Pedig a kis charter járaton viszonylag kevesen voltunk, főleg hazatérő irániakkal utaztunk együtt, már amennyire meg tudtuk ítélni.

Indulás előtt férfi utastársaink a bakui reptér büféjében az iráni válogatott barátságos meccsét nézték, amit fársziul hangosan kommentáltak egymás között (hiába, van ami mindenhol ugyanolyan a világon) és hozzá gyorsan legurítottak 1-2 sört. Utóbbira Iránban már nem lesz lehetőségük, mivel az országban nem lehet szeszes italokat kapni, kvázi szesztilalom van. A bakui reptéren ezeket a focit néző, sört ivó irániakat látva kezdtük el megérteni, hogy a szesztilalom nem az állampolgárok erkölcsös, alkoholt megvető értékrendjén alapszik, hanem sokkal inkább az állam szigorán, a zéró toleranciáján. És ahogy az 1920-as évek Amerikájában, úgy az emberek Iránban is hasonlóan leleményesek, ha a szabályok kijátszásáról vagy megkerüléséről van szó. Még akkor is, ha az állam ebben az esetben sokkal súlyosabban szankcionálhatja az "elkövetőket".

Leszálláskor a nők nem a biztonsági övük kikapcsoló gombjához nyúltak először, hanem gyorsan magukra öltötték a hijab-ot, a hajukat takaró kendőt. Lili is követte példájukat, Iránban ugyanis kötelező a hijab viselése a nők számára. De ezek szerint a hijab nem minden iráni nő kedvence, hiszen külföldön, ahova az iráni erkölcsrendészek keze már nem ér el, már sokkal kevésbé lelkesen viselték. Pár nap alatt megtanultuk aztán (elsősorban Lili persze), hogy a hijab viselésének ezerféle módja van, sőt igazi kendődivat van Iránban, különböző fazonok, színek és minták. Azt is megtanultuk, hogy a hijab nagyon sokat elárul viselője gondolkodásáról, sőt politikai beállítottságáról is. Sanaz, akitől Lili öltözködési tippet kért, hogy sálból eszkábált kendőjét rendes hijab-ra cserélje, beavatott minket: nézzük csak meg ott jobbra a fiatal lányokat, ők a kendőt alig viselik, épp csak egy kis részét takarja a hajuknak. Ők biztosan eléggé liberálisak, a vallás nem lehet annyira fontos számukra. Legalábbis ránézésre. Viszont ott a bal oldalt álldogáló idősebb nénik sokkal konzervatívabb ruhadarabot, csadort viselnek, ők valószínűleg sokkal konzervatívabbak is. Érdekes, hiszen otthon is hasonlóan meg lehet ítélni az embereket az öltözködésük alapján, hogy milyen szubkultúrához tartoznak, de azért az esetek nagy többségében a politikai beállítottságukra nehéz lenne következtetni. Irán viszont ilyen szempontból más, a gyakorlott szem gyorsan felméri egy lengén viselt hijabból vagy egy szigorúan az arcon kívül mindent takaró csadorból viselője politikai beállítottságát.

Farnaz-zal és édesanyjával, Elnaz-zal szintén Teheránban találkoztunk, mikor útba igazítottak minket. Elnaz szinte talpig fekete csadorban volt, középkorú 50-esnek tűnt. Az öltözködéssel kapcsolatban azt mesélte nekünk kissé gyenge angoljával, hogy az ő korosztálya hozzászokott a kötelező viselethez, nem zavarja egyáltalán, hiszen 12-13 éves kora óta ez teljesen normális számára. Hüledeztünk, mert viszonylag meleg volt, pedig a nyár már bőven elmúlt. De biztosak voltunk benne, hogy nyáron a tűző napon egy fekete kendőbe bugyolálva biztosan nem lehet komfortos létezni, még akkor sem, ha a Teherán közelében lévő Alborz-hegység jótékony fuvallatai még nyáron is elviselhetővé teszik a hőséget a fővárosban. De teljesen felesleges az Alborz lágy szellőiről gondolkodni, hiszen a sivatag közepén lévő iszfaháni vagy jazdi nőknek ugyanúgy kötelező a hijab viselete, viszont ott tényleg semmi sem enyhíti a hőséget. Farnaz-nak viszont anyjával ellentétben gondjai vannak a konzervatívabb viselettel. Ő már csak lazán egy kendőt rak a hajára és arról panaszkodik, hogy hülyeségnek tartja ezt az egész ruhaszabályozósdit. Arról mesél nekünk, hogy a fiatalabbak többsége hozzá hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben. Sok elmélet szerint a fiatalabb generációk liberálisabb gondolkodásmódja hatással lehet az iráni politikára is: a jelenlegi konzervatív klerikális rezsimnek puhulnia kell, hogy a fiatalok számára elfogadhatóbb, trendibb legyen, csak így tudná megőrizni viszonylagos elfogadottságát a társadalomban. A másik opció a rezsim számára, ha úgymond beleáll a dologba és keményen fellép az erkölcsi elhajlókkal szemben, viszont ezzel azt kockáztatja, hogy veszít népszerűségéből.

Jelenleg inkább az utóbbi prognosztizálható, hiszen az USA-Irán kapcsolatok mélyponton vannak, az iráni rezsimnek erőt kell mutatnia, nem szabad gyengének tűnnie. Ezt az elméletet erősíti, hogy az elmúlt hetekben a hatóságok több mint 500 éttermet és kávézót zárattak be csak Teheránban olyan indokkal, hogy a helyek nem felelnek meg az iszlám elveinek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy némely helyeken nem átallottak nyugati zenét játszani a tulajok. A razzia során 11 ember ellen eljárás is indult.

Mivel a média hajlamos Iránt egy állandó fundamentalista alapértékkel felruházni és Teherán is kicsit talán tudatosan ebbe a szerepbe helyezkedik, ezért kicsit meghökkentő volt tapasztalnunk, hogy az iráni társadalom mennyire nem egy, az iráni politikai vezetést arctalanul kiszolgáló nyugatellenes massza, hanem az átlagemberek, akikkel szóba elegyedtünk teljesen felvilágosult, logikus gondolkodású, inkább mérsékeltnek mondható irányvonalat képviseltek.